Tegnap este
2011 november 12. | Szerző: bemese00
Tegnap eljött. Megfürödtünk. Megszárítottam a haját. Felöltözött a kis csíkos pizsijébe. Összekötötte a haját. Itt ültünk a tv előtt, én kaját csináltam, ő pedig nézte a tvt. Valamin nevettünk. Ránéztem. Sokáig néztem őt. Most őt láttam, Őt, A NŐT, akit szeretek. Olyan gyönyörű volt, ilyennek akarom megtartani magamban örökre. Testileg, lelkileg kielégülve, pillanatnyi boldogságban, kacagva. Békés volt, nyugodt, mintha minden rendben lenne. Köztünk. Vele. Velem. Az életünkkel, a világunkkal. Abban a pillanatban éreztem azt, hogy mérhetetlenül szeretem Őt. Szerelmes vagyok. Újra. Belé.
2011 október 18. | Szerző: bemese00
” Hibát elkövetni nem bűn- hibázz, amennyit csak lehet,mert így fogsz csak egyre többet érteni a világból!Csak ne kövesd el ugyanazt a hibát újra meg újra,mert az már tényleg ostobaság…! “
2011 október 18. | Szerző: bemese00
| “Az embernek a társa: hiányzik. Nemcsak akkor, ha a halállal elvesztette, de akkor is, ha még sohasem találkozott vele. Soha, egész életében!… A társtalan ember hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él, megszokja a magányt, mint eszkimó a sarki hideget – de a lélek mégis tudja, hogy hiányzik belőle egy darab: hiányzik a másik fele. És ez nem csak akkor fáj, ha elveszítjük, hanem akkor is, ha nem találjuk meg!” (Müller Péter) |
2011 október 17. | Szerző: bemese00
“Az emberek azt hiszik, hogy a lelki társuk tökéletesen illik hozzájuk, és ugye mindenki erre vágyik. De az igazi lelki társ az nem más, mint egy tükör, aki megmutatja, mi az, ami téged visszatart. Ő az, aki felhívja a figyelmed önmagadra, hogy végre megváltoztathasd az életed. Az igazi lelki társ valószínűleg a legfontosabb személy, akivel csak összehoz az élet, mert ő az, aki ledönti a saját magad emelte falakat, és életre pofoz.
Le kellett csípnie egy kicsit az egódból, rá kellett, hogy mutasson a korlátaidra és a függőségeidre, össze kellett törnie a szívedet, hogy aztán egy új fénysugár hatolhasson be oda, és bele kellett hajszolnia a kétségbeesésbe, hogy végül ne legyen más választásod, mint az, hogy gyökeresen megváltoztasd az életedet.”
A Szív Útja: elfogadás – szeretet – önzetlenség – tisztaság – nyugalom – béke – BOLDOGSÁG.
Nem lehet csak az egyik utat választani. Nem hagyhatunk ki tapasztalásunkból semmit. Mindkét utat végig kell járnunk. Kérdés, hogy leragadunk-e az Ész Útján, vagy lehetőséget adva magunknak a Boldogságra felemelkedünk a Szív Útjára. “
2011 október 17. | Szerző: bemese00
Vannak emberek, akik nem azért küldettek hozzánk, hogy maradjanak. Hanem, hogy átsuhanva életünk napjain, megmutassanak valami fontosat, ami megváltoztat bennünk dolgokat. Ha pedig eljön a nap, el kell őket engednünk. Óriási bennünk a veszteség, pedig kaptunk valamit. Egy új jellemvonást, ami később életmentő lehet
2011 október 16. | Szerző: bemese00
“Az ember egy napon rádöbben arra,hogy az életben igazán semmi sem fontos.Sem pénz,sem hatalom,sem előrejutás,csak az,hogy valaki szeresse őt igazán.” (Goethe)
2011 október 14. | Szerző: bemese00
„Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél. “
2011 június 25. | Szerző: bemese00
Mint a távoli Holdon, a
messzi, homályos helyek
Annyire látszik már
csak rajtam,
az arcomon, hogy
Volt idő, mikor nem voltam
Boldog.
Nem bántam meg semmit,
mit akkor tettem
De rá kellett jönnöm:
Nem ér semmit az életem,
Nem tudom, hová visz az út,
melyre léptem.
Azóta minden változott
Egy angyal jött hozzám
Ember, -nő bőrbe bújva
hogy emlékeztessen, és
megtanítson Szeretni újra.
Kezét el nem engedem
Arcát csak simogatom
Szívem a kezébe adtam
Lelkem az övével egybeforr,
Rájövök, s érzem:
ez így van jól.
Nem vagyok már egyedül,
nem félek a sötéttől,
Hisz van kihez bújnom,
Van, ki átkaroljon,
Van, aki magához húzzon.
Tudom, Ő mellettem van, a
Legnagyobb bajban is
Csak erre van szükségem,
Mondja valaki, hogy:
“Szeretlek kedvesem”
A Világ összes baja,
Gondja bánata, így
Csak porszem az
én számomra, mert
Tudom: Egy angyal, egy nő
Egy csodás asszony az
Aki engem féltve őriz
és Szeret-Szeret a Végtelenségig.
2011 június 16. | Szerző: bemese00
Este,mikor együtt alszotok el,Te hozzá bújsz,s Ő szorosan átölel.
Érzed,hogy biztonságban vagy,a karja védelmet ad.Érzed ahogy ver a
szíve, érzed az illatát,érzed ahogy lélegzik ,ahogy szuszog, ez az este
még a Tied ezt tudod.Azt szeretnéd, hogy így maradjatok egy életen át,
majd átveszi a tested az ő teste ritmusát.Eggyé válik a lélegzés,azt
akarod, hogy ne múljon el ez az érzés.Reggel mikor felkelsz és kinyitod a
szemed, látod , hogy Ő fekszik melletted. Megnyugszol, és ő nem tudja,
de egy lágy mosolyt csalt az arcodra.Majd visszacsukod a szemed lassan
és nyugodtan újra elalszol boldogan..
Gondolatok valahonnan mélyről
2011 november 17. | Szerző: bemese00
Mikor is kezdődhetett? A kineziológus visszament az életemben és azt mondta, hogy magzati 5 hetes koromban történt velem valami. Valami rossz, ami megmaradt. Ezért vagyok ilyen. Lehet. Már akkor is érezhettem valamit. Valami rosszat. amiért nem akartam megszületni. miért hívtak életre az anyámék, Vajon tudták már akkor, hogy ilyen nyomoronc gyerekük lesz? Akkor is akartak volna? Ha tudják, hogy mennyi fájdalommal lesz teli az életem?
Rossz. Újra. Megint. Pedig szedem a gyógyszert, egyet reggel, egyet este. Mégis. Mégis mintha a fejem felett pallos lebegne, ami bármikor lecsaphat. Pedig megvan minden,amit kívánhatna az ember. Csak boldogság nincs. Pozitívság. Optimizmus. Csak fájdalom.
Emlékszem, amikor exszel gondolkodtunk azon, hogy kellene egy cica. Mert tudta, olvasta, hogy depressziós embernek jót tesz egy kisállat, a simogatás. Most is itt van velem a cica, van, aki vár, akiért érdemes élni. Élni? Élet? Ez? Vár, amikor hazajövök, idejön, látszik rajta, hogy szeret. De nélkülem is megvolt. Boldogan.
Annyiszor öngyilkos akartam már lenni. Sokszor. Most is ezen agyalok. Sírok, mert annyira fáj minden. Az élet. Aztán arra gondolok, hogy olyan vagyok, mint egy hisztis kisgyerek, sír, sír, szomorúan.Lehet, ez csak hiszti. Hisztizek az élet ellen. Nem én kértem, nem akartam leszületni ide! Mit kell megtanulnom? Mit? Elviselni a fájdalmat, a szenvedést? Élni így? Ez most a feladat? Ki tud segíteni? senki sem tud, csak magamon tudnék, ha tudnék. Maradjanak hát a kis célok, napról-napra élni. Menni egyre tovább, várni, hogy egyre jobb legyen. Volt is valaha jobb? Biztos volt. Emlékszem boldog pillanatokra, kiegyensúlyozott napokra, hetekre. A Nap melengető sugaraira az arcomon és a mosolyra a szívemben. Újra el kellene ezt érni. Valahogyan.
Oldal ajánlása emailben
X