2011 március 15. | Szerző: |

Vannak álmaim. A testem jelez. Megadom neki, ami kell. Addig rá gondolok, érzem, hogy itt van velem. Csak ő és én. Aztán pedig bőgök. Mindig bőgök utána, mert tudom, hogy ez csak álom. Nincs itt és nem is lesz.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!