2011 június 10. | Szerző: bemese00 |

 Fényév távolság

Távol érzem magamtól.Van egyáltalán közös jövőnk? Egymás mellett? Együtt? Boldogan? Nyugalomban? Szabad ezt? Lehet nekünk boldogság? Megéredmlem én ezt, megérdemli ő ezt? Örömmorzsákat? Bármit? Bármi jót? Vagy karmikusan szar lesz minden? Ez a valószínűbb. Sajnos. Hogy visszapattan ugyanoda, ahonnan jött. És újra szétszakad, széttörik az élet (vele).

Tudok-e tenni érte, tudok-e segíteni neki? Bármiben is? A történtek után. Éreznie kell a felelősséget, éreznie azokat a dolgokat, amiket tett. Ezt mondja az eszem, de közben a szívem teljesen mást. Mert szeretem és amit akarok:vele lenni, vele élni, érezni Őt.

Ezt akarom érezni. Emlékszel Kedves, amikor a félhomályban megtáncoltattalak? Drágám….