2011 március 16. | Szerző: bemese00 |

 Ma este mentem a buszhoz. Szívtam a cigit és élveztem, hogy milyen csodálatos, jó illat van a levegőben. Élveztem a friss levegőt. Átmentem a zebrán. Még piros volt. Láttam, ahogy jönnek a kocsik. Arra gondoltam, most kellene visszafordulnom, az autósnak ideje sem lenne, engem elcsapna. Én lennék a hibás, hisz a piroson mentem át. És ott érne véget minden. Tudom, ez őt úgysem érdekelné. Mondja, hogy mennyire szeret. Haha. Már csak nevetni tudok ezen. Kínomban. Akit szeretünk, …………   Válaszott, döntött, akkor mit érdekli, hogy élek-e még. Ne érdekelje. Ja, hogy mi lesz akkor, hogyha csoda töténik és mégis fontosabb leszek? Csoda? Vannak csodák? Nincsenek. tények vannak. A kurva, kibaszott tények. Hogy akármit teszek, semmi vagyok már számára. Semmi.

Rám már nem süt a nap. Halálra kárhoztatott lélek vagyok. Soha ne akarj rólam tudni semmit.

Valóság nincs, te nem létezel.