2011 június 16. | Szerző: bemese00
Valahányszor új helyre jutunk,új világ ébred bennünk is.A változással és
fejlődéssel szükségszerűen együtt járó szorongást elkerülendő,sokszor
csökönyösen ragaszkodnánk a megszokotthoz.A veszélytelen egyformaságban
csimpaszkodva mindent és mindenkit szeretnénk olyan biztosra venni,mint a
napfelkeltét,olyan állandóan tudni,mint a csillagokat.De nem lehet.Az
élet folyamat,mozgás,átalakulás.Bár mennyire szeretnénk “visszatartani a
hajnalt”,a változás az egyetlen,amiben biztosak lehetünk.
“Jó néha sötétben a Holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni,
jó néha fázni, a semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni,
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy ÉLEK.”
2011 június 16. | Szerző: bemese00
A boldogság nem
arról szól, mi történik velünk, hanem arról, hogyan éljük át a
történéseket. Hogy mindig észrevesszük-e a jót a rosszban, s tudjuk e
kihívásnak tekinteni az akadályokat.Hogy ne arra vágyakozzunk ami nincs,
hanem élvezzük ami a miénk.
“A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak,
mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni
magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény, hanem vélemény.
A lehetetlen nem kinyilvánítás, hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A
lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.”
“Úgy érezzük, mindaz, amit teszünk csak csepp a tengerben. De a tenger is kisebb lenne az a csepp nélkül.”
2011 június 14. | Szerző: bemese00
Amikor valóra válnának az álmaink, akkor visszakozunk? Akarjuk egyáltalán, hogy valóra váljanak? Vagy ez a cél, az álom, de megvalósulva már nem olyan jó? Vagy talán nem is válnak valóra? Soha? Soha ne mondd, hogy soha. Csak küzdj… Harcolj azért, ami fontos. Neked.
2011 június 13. | Szerző: bemese00
“Ha úgy határozunk, hogy magunkat tehetetlen áldozatnak, helyzetünket kilátástalannak tekintjük, a Világegyetem támogatni fog bennünket ebben az elképzelésünkben, és már el is vesztünk.”
Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén,másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll” Paulo Coelho
2011 június 10. | Szerző: bemese00
Távol érzem magamtól.Van egyáltalán közös jövőnk? Egymás mellett? Együtt? Boldogan? Nyugalomban? Szabad ezt? Lehet nekünk boldogság? Megéredmlem én ezt, megérdemli ő ezt? Örömmorzsákat? Bármit? Bármi jót? Vagy karmikusan szar lesz minden? Ez a valószínűbb. Sajnos. Hogy visszapattan ugyanoda, ahonnan jött. És újra szétszakad, széttörik az élet (vele).
Tudok-e tenni érte, tudok-e segíteni neki? Bármiben is? A történtek után. Éreznie kell a felelősséget, éreznie azokat a dolgokat, amiket tett. Ezt mondja az eszem, de közben a szívem teljesen mást. Mert szeretem és amit akarok:vele lenni, vele élni, érezni Őt.
Ezt akarom érezni. Emlékszel Kedves, amikor a félhomályban megtáncoltattalak? Drágám….
2011 június 10. | Szerző: bemese00
„Ha szeretsz valakit, engedd szabadon! Ha visszajön hozzád, biztosan a
tiéd. Ha nem jön vissza, akkor sosem volt a tiéd.”
Amit még nem tettünk együtt:
-korizás
-séta a Margitszigeten
-Edda koncert stb.
Szeretnék egyszer Veled elmenni a tengerhez, de hamarabb lesz, hogy lemegyünk a Balcsira. Majd egyszer. Talán..
A szív és az ész viaskodik bennem. Lehet, hogy feleslegesen, mert sosem lesz velem. Mostani, vagyis egy héttel ezelőtti állapot szerint velem lesz. Ha akarom. Ha akarja, bár ahogy láttam, igencsak.
“Minden, amit adtál, hűen érzem, míg élek. Mindent újrakezdve kereslek, míg el nem érlek.”
2011 június 16. | Szerző: bemese00
Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke
felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első
réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni,
akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha
ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a
negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a
hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami
teljesen a Tied lehet. Ha megtanulsz vele bánni.
“Volt egyszer egy 17 éves srác, aki az anyukájával élt és rákos volt.
Egy napon sétálgatott a városban és az egyik zeneboltban meglátott egy
nagyon szép lányt. Bement, de nem tudott megszólalni. A lány megkérdezte
tőle: segíthetek? Erre ő nem is nézte, hog…y milyen CD-t vett ki és
mondta, hogy azt kéri. A lány kérdezte, hogy becsomagolja-e? Erre azt
felelte a fiú: igen. A lány bement a raktárba és becsomagolva adta át a
CD-t. És a srác onnantól kezdve naponta vett egy CD-t. Egy idő után
vett egy szekrényt a sok CD-nek. Meg akarta hívni a lányt, de nem merte,
úgyhogy egyik napon otthagyott egy cetlit a boltban a telefonszámával.
Amikor a lány felhívta, a srác anyukája vette fel, és elmondta, hogy a
srác épp aznap meghalt. A lány mesélt a CD-kről, és a nő megtalálta a
szekrényben a sok-sok CD-t becsomagolva. Kibontott egyet és talált benne
egy üzenetet: nem megyünk valahova szórakozni együtt? És minden CD-ben
ugyanaz az üzenet volt. Csak a srác nem volt elég figyelmes, és így
nem jött össze neki. Szóval, ha szeretsz valakit, mondd meg neki,
mielőtt túl késő lenne. Ne félj kifejezni önmagad. Nyújtsd ki a kezed,
és mondd meg a másiknak, hogy mit jelent számodra. Mert mire eldöntöd,
hogy melyik a megfelelő időpont, már túl késő lehet.”
Oldal ajánlása emailben
X